Úgy tűnhet, hogy egy a vidék-kultúrsznob kései megmutatkozásáról van szó, de egy szakmai közösségi tér jött létre, ami a régiónk bezártság-státuszát próbálja tudatosan oldani. További szándéka az, hogy a helyi toposzokban, mentális helyigényekben keresi önazonosságát. Minden gesztusnak fokozott jelentősége van, mert itt helyben valósul meg. Sok virtuális építés, térképzés és jellerakás során az akciók egyre közelebb állnak a látható kategóriához, egyszer csak – pusztán akaratokból – a sok idea közül megteremtődik egy hely-érdek valósága.
Természetesen ennek az egyidejűsége és a szándékok artikulálása fog cselekvés- és értékképességhez vezetni, s hirtelen lesz felnőtt egy gondolat.
Ezen sorozatok gráfjai közül bontakozik ki az autonóm tudat, amelyet nevezhetünk (inkább utánunk nevezhetnek) újra „debreceniségnek”1.
1 mennyit átkozták már ezt a szót.
