Szeretnék egy kerekasztal beszélgetést itt a blogon létrehozni. Az elmúlt napokban, hetekben bemutatásra került két díjazott pályamunka az EKF 2012. Maribor Art Gallery épületéről. A győztes tervet Lévai Tamás és munkatársai jegyzik, míg Kalmár László és Zsuffa Zsolt kiemelt dícséretben részesültek. Arra kérnélek benneteket, hogy nyilatkozzatok, nektek melyik épület tetszik, vagy csak egyszerűen melyik épület áll közelebb a szívetekhez, egy-két mondatban indokolva azt. Azt szeretném, ha egy párbeszéd alakulna ki a tervekkel kapcsolatban.
2 hozzászólás:
Sziasztok. Ha már vitaindító a cím akkor vitatkoznék a tartalommal. Hogy miért csak ez a két terv van megnevezve a vitaindító alapjául azt mi tudjuk csak, hogy vendégként szerepeltek nálunk. így lehet párhuzamba állítani őket, és természetesen a közös téma okán. Az hogy mi tetszik, mi áll közel hozzánk az messzire vezet, legfőképp ha figyelembe vesszük, hogy az építészet szubjektív. Szépségversenyt hölgyeknek szoktak rendezni.
Ezt a megközelítést nem javasolnám.
Mind a két terv bemutatóját láthattuk, ezért ebből az irányból közelíteném meg, és azt javaslom, hogy inkább arról beszéljünk ami a két terv kapcsán az előadásokon számunkra fontos volt. Mind a két pályamunka kulisszatitkait megismerhettük, illetve azt a munkamódszert, ahogy azt megfogalmazták. Ez mind a két terv esetén érdekes volt, és tanulságos.
Azt gondolom mindezeket megismerve, persze fontos, hogyan jutottak el ideáig, mégis kijelenthető, hogy jó házról beszélhetünk csak. Azt értem ezalatt, hogy az út amit végigjártak lehet jó, a végeredményben mégis a ház, és a benyomások amik alapján a házat megítéljük.
tanulságos volt, hogy a számítógéppel terhelt világunkban azokból a munkákból jön át a mondanivaló, ami az igazi műhelymunka során született, ahol a makettnek, skicceknek igencsak jelentősége van.
Az is nagyon emberi volt, ahogy megismerhettük, hogy igenis kemény csatákkal alakul ki a koncepció, de ami mindkét ember szűrőjén átmegy az garancia lehet egy jó produktumhoz.
Erről beszélgetnék szívesen, hogy nektek mi volt ami tanulságul szolgált.
Kalmár-Zsuffa páros munkáiban, - nem csak a maribori galéria épületénél- az nagyon tetszett, hogy mindig törekednek a nagy tömegű épületek elrejtésére, hogy jobban tudjon illeszkedni a városszövetbe. Lévai Tamásnál meg irigykedve figyeltem, hogyan kísérletezgetnek egy-egy probléma, felvetés megoldásában. Roppant kreatívnak kell ehhez lenni. Nem az van, hogy bemegy a Tüzépre és megveszi az építőanyagot, hanem a felkutatott anyagokból állítja össze a megoldást. Kíváncsi vagyok, hogy a maribori épületnél a pályázatban lefektetett elveket a valóságban hogyan tudja majd megoldani.
Megjegyzés küldése